Településtörténet

Első írásos említése 1275-ből való. A korábban is a Told nemzetség bírtokában lévő település földesura ekkor Told-i Albert. A Kőrösközből származó Told-nem birtoklásának központja pedig ez időtájt ugyancsak Told volt. Abból, hogy a bihari tájon legkorábban megjelent nemzetségek közül való a Told nemzetség, joggal lhet következtetni a település kora Árpád kori eredetére. Mint egyházas hely, papjával együtt szerepel az 1322. évi pápai tizedjegyzékben is. A XIV-XV. században a település a Toldi-aké, a Szakáli-aké, valamint a velük rokon Görbedi-eké és Büdi-eké. Az 1552. évi adóösszeírás 23 és fél adózó jobbágytelket mutatott ki, amelyből a nagyfalui Toldi Miklósnak hét jobbágytelke, egy szegényjobbágya, Büdi Mihálynak egy jobbágytelke, feketebátori Toldi Tamásnak három telke és egy puszta telke, szalontai Toldi Mihálynak öt és fél jobbágytelke, bátori Toldi Miklósnak három telke , Kistoldi Miklósnak négy jobbágyportája és szegényjobbágya volt. Valószínüleg beházasodás révén a XVII. század elején a Bethlen-család birtokába került. A falu a török hadjáratok idején elpusztult, miután a Bihar vármegye visszavételekor készült 1692. évi összeírásban már Told neve sem szerepelt. A török dúlás időszakában elnéptelenedett puszta Told határát 1646-ban a birtokos család böszörményi nemeseknek adta bérbe, akiknek utódai 1769-ben - Mária Terézia beleegyezésésvel - örökáron megvették a település tulajdonjogát és mint nemes hajdúk birtoka, a böszörményi hadnagyi szék igazgatott egészen 1848-ig. Az 1780-as években alakult újra a falu református anyaegyháza, jóllehet írott források bizonysága szerint 1600 táján már volt egyszer református gyülekezete a falunak. Az ősi római katolikus templom korábbi pusztulása miatt új, immár református templom építésére is sor került. A Puszta-Told név helyett 1913-ban kapta vissza az ősi nevét. Told névtörténetének történeti források alapján rekonstruálható főbb állomásai a következők: Thold (1275),Told (1785), Puszta-Told (1863), Told (1913-) Közigazgatási jogállását és hovatartozását tekintve 1882-ig Bihar vármegyéhez tartozó falu, illetve község, majd kisközség Mezőpeters körjegyzőségi székhellyel, az 1950. évi közigazgatási reform után Hajdú-Bihar megyéhez tartozó önálló tanácsú község, 1973-tól nagyközségi közös tanácsú társközség Biharkeresztes székhellyel, az 1990-es évek elejétől ismét község Biharkeresztes körjegyzőségi székhellyel.

A község címerének története:

Told történeti címere - ha volt ilyen - nem ismert, az 1990-es évek elején újjáalkotott szimbólum egy kék alapszínű, csücsköstalpú, ezüsttel szegélyezett, ívelt címerpajzsban ezüst malomkövet ábrázol. A község címere az ősi Told-nemzetség leghíresebb tagjára , illetve nevezetes tettére , a malomkövet messzire hajító Toldi Miklósra utal, egyben kifejezi a község mezőgazdasági jellegét is.